A székelyföldi iskolázás kezdeteiről keveset tudunk, habár a települések plébániái mellett minden bizonnyal iskola is működött, de sajnos kevés feljegyzés maradt.
Korondról az első írásos feljegyzés 1333-ból származik. A település a pápai tizedjegyzékben “Kurnud” néven szerepel, ahol “Péter korondi pap fizetett két banálist. – Item Petrus sacerdos de Kurnud solvit II. banales.” (Idézet Tófalvi Zoltán kutatásaiból.)
Ebben az időszakban külön iskoláról még természetesen nem beszélhetünk, mivel még későbbi korokban is többnyire a papilakokban folyt a tanítás, de minden bizonnyal folyt.
A korondi iskoláról -eddigi ismereteink szerint- az első fennmaradt írásos emlék 1696. március 9-i keltezésű, amelyet György József igazgató 1994 őszén talált meg az énlaki unitárius egyház levéltárában Farkas László korondi és Dancs Lajos énlaki unitárius lelkészek segítségével.
E dokumentum alapján ünnepeltük meg 1996-ban, a millecentenárium évében, az iskola fennállásának 300. évfordulóját. Ha létezett “Schola Mester”, úgy létezett iskola is. A XVIII. század elejétől már több okirat is utal a korondi iskola létezésére.
A korondi római katolikus iskoláról 1716-ból van az első adatunk Altarjai Tamási Gergely iskolamester idejéből (1716-1730).
Az unitáriusok iskolamestere 1696-ban Almási Dániel volt (Ld. Fenti szerződés). Ebben az időszakban, sőt a következő században is az oktatás Szent Márton naptól (november 11) Szent György napig (április 24) tartott.
A tanítót viszont Szent Mihály (szeptember 29) vagy Szent György napján (ápr. 24) választották, egy, majd esetleg két-három évre.
Az iskolákat a falu közössége tartotta fenn, és a lelkészeknek rendelte alá.
Az ellenreformáció idején a korondi unitáriusok hosszas pereskedés után nemcsak templomukat, hanem iskolájukat is elveszítették. Egy 1720. május 21-i jegyzőkönyv rögzíti a fenti tényt, mely szerint az iskolát átadták a katolikusoknak, de időszakonként használhatták az unitáriusok is. Valószínűnek tűnik, hogy ez az iskola a jelenlegi római katolikus templom északi bejáratánál ma is létező, cinteremnek nevezett kőépület volt.
Az unitáriusok saját iskolájukat 1762-ben tudták újraindítani. A falu lakói vállalták a nehéz terheket, s a XVIII. században az iskolák mellett már a tanítók számára is biztosítottak lakást. Akkor a falu tanítója nemcsak a gyermekek oktatásával foglalkozott, hanem a jegyzői és kántori teendőket is ellátta, sőt esketett (a papot is helyettesíti). A tanítók munkájáról az évente tartott vizitációk jegyzőkönyvei számolnak be. A nehéz körülmények között élő tanítók gyakran váltották egymást, hagyták itt a falut. Pozitív értelemben kiemelhetjük Péterffi Márton katolikus iskolamestert, aki 32 évig (1750-1782) tanított Korondon, és az ugyancsak katolikus Szakács Istvánt, aki 42 évet (1750-1782) oktatott.
A fentiekből kitűnik, hogy ekkor már két tanító működött ebben a felekezeti iskolában.
Az iskolalátogatás elég hézagos volt a nagy nyomor miatt. Sok esetben még Szent Márton napkor sem jártak iskolába, amiért a vizitációk mind a papot, mind pedig az iskolamestert megrótták.
Általában a tanulók 30%-a látogatta az iskolát. Például a katolikus iskolában az 1845-46-os tanévben 30 fiú és 20 lány járt iskolába, távol maradt 70 fiú és 60 lány.
Az iskolai élet javításában, az anyanyelvi oktatás általánosításában fontos szerepe volt az 1841. augusztus 22-28 között Korondon tartott unitárius zsinatnak. A zsinat határozatai között szerepel egy széki iskolai felügyelőség felállítása, úgy iskolák építése a kormányszék segítségével, fiúk, lányok iskolába járatása, a gyermekeiket iskolába nem járató szülők megbüntetése, bizottságok létrehozása, kézikönyvek szerkesztése.
Megszavazzák az iskolák működéséhez való anyagi hozzájárulásokat (büntetésekből és mindenki hozzájárulásából). Fontos mozzanat az anyanyelvű oktatás bevezetéséről szóló határozat. A jegyzőkönyvben egyebek között az áll: “minden tárgy magyar nyelven tanítassék, mégpedig az 1841-42-dik iskolai éven elkezdve”. Ezen a zsinaton olyan jeles személyiségek vettek részt, mint Brassai Sámuel és Kriza János.
Osztályonkénti oktatásra hosszú ideig nem kerül sor. Egy tanító sok esetben mind az 50-100 iskolába járó tanulót egy teremben tanítja. Változást jelentett az 1871-es esztendő, amikor felépül az iskola földszintes épülete, a mai belső vagy régi iskola. Ekkor elkészül két tanterem, amelybe a 223 iskolaköteles fiúgyermekből 115 járt iskolába, a lányok közül 97. Tanítók: Kerezsi Lajos és László Gergely. Az 1898-tól már hárman tanítottak. Segédtanító: Ambrus Dániel. Az unitáriusok bérbevett iskolájában két tanító tanított.
A XX. század elején bővül az iskolaépület, gyarapodik az osztályok és a tanulók száma. Míg az 1903/4-es tanévben az állami iskolában 2 tanító 90 gyermeket oktat, addig az 1913/14-es iskolai évben 4 tanítóról és 282 növendékről szól a kimutatás. (Iskolai levéltár, Dosar nr.2 Actul 26.) 1924-től általánosítják az állami iskolát.
A két világháború között bővül az iskolahálózat, fokozatosan kiteljesedik a hatosztályos állami oktatás. 1927-ben igénylik a hatodik tanítói posztot, s 1928-ban a hetediket. 1926-ban például az I-IV osztályban négy nevelő 184 gyermeket tanít, míg a 61 felső tagozatos képzésével egyetlen tanító foglalkozik.
Az ide kihelyezett kultúrzónás tanítók – akik egyetlen szót sem tudtak magyarul.
A II. világháború új törést okozott az oktatásban is. A nyomor, az árvaság új terhekkel nehezedtek gyermekekre, szülőkre egyaránt. Az 1948-as oktatási reform némi változást előidézett. Fokozatosan megoldódik a pedagógus ellátás, az oktatás anyagi körülményei is javulnak. Az 1950-es években még a negyedik osztály végzettjeinek mintegy fele folytatja a felső tagozatot.
Lassan kiteljesedik a hét-, majd 1964-től a nyolcosztályos oktatás.
1962. szeptember 15-én beindul a Korondi Vegyes Középiskola. Működésének tíz esztendeje alatt 147 növendék szerzett érettségi oklevelet. Közülük több mint 50 %-a folytatta a felsőfokú tanulmányait. Orvosok, tanárok, mérnökök, technikusok mondhatják magukénak iskolánkat.
Az 1970-es évektől 1989-ig tízosztályos iskolaként működött az intézmény.
Az 1989-es változások – ha egyébnek nem is, de a korondi iskolának kedveztek. 1990 őszétől 19 évi szünet után újraindult a középiskola. A kötelező 9 és 10 osztályosok folytatták tanulmányaikat, elméleti líceumban, míg a 8. osztály végzettjeinek új lehetőségeket kínáltunk fel: egy filológia (humán) és egy matematika-fizika (reál) osztályt indítottunk. Azóta a középiskolában évente 110-130 diák jár. Közben a helyi és sóvidéki igényeknek megfelelve az 1999-2000-es tanévtől profilt változtattunk, áttérve a turisztika – közélelmezés szakosodásra. A szaklíceumban az érettségi oklevél mellett technikusi szakoklevelet is nyernek a végzősök különböző szakterületeken. A líceumi oktatással párhuzamosan beindult a szakmunkás képzés is a nyolc osztály utáni kétéves inasiskola formájában. Itt évente 2-3 osztályt indítottunk többféle sóvidéki hiányszakmákban.
1990-ben újraalakult az iskolai bentlakás és kantin, főleg a távolabbi településekről érkező tanulók számára.
A szakoktatás minőségét biztosítva, tanműhely alakult a lakatos és autószerelő inasok részére.
A tankönyvek mellett a szépirodalmi és tudományos könyvek is segítették, segítik az okulást.
A korondi iskola könyvtára mintegy 20000 kötetet számlál.
A faluról és az iskoláról szóló okmányokat lapozva olyan, az egykori korondi iskola tanulóinak nevével találkozunk, mint: Molnos Tamás egykori guberniumi titkár (megh.1763), aki 1742-ben Mária Teréziától nemesi oklevelet kapott, vagy az 1936-os müncheni olimpia bajnoka, Lőrincz Márton, Lőrincz Lajos tánckoreográfus, Páll Lajos festő, költő, Molnos Lajos költő-politikus-lapszerkesztő, Ambrus Lajos író-költő-lapszerkesztő, Venczel Árpád szobrász, Tófalvi Zoltán történész-közíró-riporter, vagy Bíró Zoltán szociográfus, Majla Sándor költő-lapszerkesztő, Simó Márton író ..
Kiemelkedő pedagógusok oktattak iskolánknál, mint az említett Bíró Domokos, Bartha József, Benczédi Sándor szobrász, Kedei Zoltán festő, Nagy Jenő, Czegő Zoltán, Szombat Zoltán, Beder Tibor, Bölöni Domokos, Ambrus Lajos és mások.